Ha valaki már nagyon megunta a közélet főcsapásán való andalgást és a széles szellemi promenád egyik elágazóján arra bátorkodik, hogy szűkebb utcák fele veszi az irányt akkor sem árt az óvatosság. A magyar közélet hisztérikus szeméremdombjain olyan észbontók ücsörögnek, mint Vágvölgyi Gergely. Igen, a gondolat és az akarat összekapaszkodásából, igaz és hetero frigyéből született Koponyányi Monyók ő, aki nem holmi pingált mesehős és megnyilvánulásai láttán Babitssal együtt lehet költőien rácsodálkozni „Hogyan is hogyan is lehet ez papirosból”. Vágvölgyi Gergely megállapításai nem habkönnyű állítások, megízlelve a lelki eledelek avas kosztját képviselik és habár szubjektív a megállapítás, de számomra súlyos tévedésnek tűnik a kóstolgatásuk. Az ő és a hozzá hasonló keresztes zsoldosoknak, valaki fáklyát adott a kezébe, felvértezte egyfajta szellemi fegyverzettel és világnak eresztette őket, hadd világítson a fény a sötétben a hit tisztító tüzével, ami azért nem titkolt szándékkal a gonoszok pörkölésére szánt eszköz. Így aztán ha van igazi szabadságszobor a magyar horizonton, akkor az Vágvölygi Gergely nyugati határra állított fáklyát tartó alakja, csakhogy ő az újvilág helyett a középkor szellemiségét éleszti fel újra. Feltétlenül kell ez nekünk a 21. században, sőt erre van szükségünk. Hiába minden igyekezet csak az elmúlt száz évben, a felismerés hogy a vallásnak a kereszténységnek sokkal inkább integrálni semmint kirekeszteni, egyesíteni semmint megosztani, párbeszédre sarkallni vagy épp elfogadóvá tenni semmint gyűlöletet, ellenségeskedést szítani kellene – lásd például Ferenc pápa homíliáit, vagy az ökumené mozgalmát, Magyarországon mégis az újgenerációs kortárs inkvizítorok idejét éljük. Mintha naponta Semjén Zsolt vágtatana át az országon, fehér paripán, félmeztelenül olyan vadászkiállításos sapkában, amire két agancs közé erősített világító keresztet ragasztottak, melynek megszemlélése kötelező lenne kicsinek és nagynak, lám itt jön a magyar Szent Hubertus, hódoljatok neki csodálattal. Ha ettől mégsem kábulnánk el kellőképpen, akkor a hitigazság nevében minden férfit női ruhába öltöztetnének, igazi boszorkánypróbaként, hogy megállapítsák, hogy az illető travi vagy pedofil esetleg nem-e kívánja meg a nemváltoztató műtétet. Végülis tömegeket érintő problémáról beszélünk, és ha mégsem, akkor biztos előbb vagy utóbb az lesz, mert az LMBTQ lobbi nem alszik, ezért Vágvölgyi Gergely és inkvizítor társai nem szűnnek kongatni a vészharangot sem éjjel, sem nappal.

Ö az, aki sokszor él pontosan azzal a szófordulattal, hogy „mi keresztények”. Igazán jó lenne tudni, hogy mégis kikre gondol pontosan. Kik is ma Magyarországon a keresztények - szerinte? Annak ellenére, hogy a hit eléggé el nem ítélhető módon az egyik legszigorúbb magánügy és nem egy másik ember rólam mondott véleménye, szempontrendszere alapján válok hívővé, mégis alapos okkal merem feltételezni, hogy egy alapvető kitét az ő szempontrendszerében az az, hogy az illető keresztény az csakis Fideszes lehet, mert aki nem keresztény az nem Fideszes, és aki nem Fideszes, az nem (jó) keresztény. Kiváló indikátor erre nézve Márky-Zay Péter, aki hiába vallja magát kereszténynek, mégsem lehet az, mert nem Fideszes. Így az is logikus és természetes, hogy például Szájer József viszont simán lehet(ett) keresztény, mert Fideszes volt, egészen addig, amíg táncrúdnak nem nézte az ereszcsatornát, és a dolgoknak ez az egészen sajátságos megközelítése úgy tűnik minden gond nélkül illik a NER látásmódjába . Szóval zavarbaejtő ez az egész, és aki megpróbál a klasszikus ismérvek alapján eligazodni mondjuk a Vágvölgyi Gergely jelenségen az nincs könnyű helyzetben. A hódmezővásárhelyi polgármester mégiscsak egy többgyermekes, hagyományos férfi-nő házasságban élő családapa, akit még a környezete is, sőt saját egyháza is római katolikusnak ismer, de Rogán Antal, Pintér Sándor, Németh Szilárd, de még Borkai Zsolt is kegyesebb, keresztényibb figurák nála.  Már csak egy valaki múlja őket felül: Kósa Lajos, mert nagyon arra utalnak a történtek, hogy őt viszont valamiféle eszköznek választotta valamely magasságos hatalom, lásd Pegasus botrány. Akárcsak a régi idők prófétái, akarata ellenére, öntudatlan állapotban igazság szólt szájából, hogy aztán egyazon pillanatban rémülten ocsúdjon révületéből önnön kinyilatkoztatása kapcsán. Ilyen a vallásos politikus, bódorog a lelki-szellemi aknamezőn, ahol fel-felrobban egy két arcátlan valós igazság is a hirdetett mellett.

Én azért egy dolgot bátran merek állítani Vágvölgyi Gergellyel szemben: a kereszténység és a pártpolitika nagyonis különböző fogalmak és pártpolitikai alapon kereszténykedni meglehetősen olyan mint az öszvértenyésztés, vagyis valamiféle gender jellegű perverz szexualitás az állatvilágban, természetes utód nélkül, amit mégis próbálgatnak tisztes puritán tenyésztők. Persze az is lehet, hogy Kósa Lajos e téren is előáll majd érthető magyarázattal és a próféta fog szólni belőle.