Schmidt Mária nyílt levele Sólyom Lászlóhoz

„…és odahelyezte az Éden kertjének keleti oldala felől a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat” (Ter. 3,24)

és Schmidt Máriát a Terror Háza elé…

Az örökérvényű igazságok időszerűségbe áthajló mulandóságai közt viszont ezzel kapcsolatban azt említhetjük, hogy Schmidt Mária ma megszólította Sólyom Lászlót, nyílt levéleben. A volt államfő…, Istenem, most nincs könnyű helyzetben.

Elgondolkodtam, hogy valaki még merészel ebben az országban arcoskodni, úgy, hogy itt van velünk Schmidt Mária?

Úgy képzelem, ha Schmidt Máriának rossz vagy unalmas napja van, kiáll az Andrássyra és találomra kötözködni kezd az arra járó-kelőkkel, hátha fog még egy-két kommunistát. Ez ugyebár nem túlzottan izgalmas képzet, ám annál közelebb áll a valósághoz, merthogy Schmidt Máriáról, ha egyebet nem is, de annyit bizonnyal már mindenki megtudott, hogy pörölni igazán szeret. „Nyelvvel harcolni asszonyemberhez illendő” mondta volt Pázmány Péter, igaz akkor ő még az ember helyett akkor az állat kifejezést használta. Kinek ahogy tetszik, de a jelent szemlélve, Pázmány bizonyára a jövőnek szólt és talán Shmidt Mária korára is gondolt. Schmidt Mária stílusosan a magyar Szúrósszemű Márta, aki, ha kipécéz, akkor véged van. Rád kérdez és megválaszol. Ő a magyar közgondolkodás és intellektualitás fiókáit nevelő anyamadara, aki az interakciók szellemi táplálékát begyében erjeszti mindaddig, amíg e folyékony pépet aztán nem okádhatja a te, az én és minden magyar szájába, homlokára és elé, vagyis mindenhová. Egy fáradhatatlan kútfőnő, aki soha nem rest a történelem múlt-kor tapasztalatát a jelen tévedhetetlen iránytűjévé varázsolni. Márpedig, ha irány, akkor az mindég a Karmelita kolostor, mert az mégiscsak magaslat, pláne a Duna locsifecsi vízszintje felett. Schmidt Máriának van otthon házi Orbán ikonja, nem úgy, mint Neked vagy esetleg Sólyom úrnak, akinek pláne nincs, pedig igazán jól festene a sok jogász mendemonda mellé egy. Mert akinek nincs az otthonában efféle ereklye ki tudja, hogy mit vagy még inkább kit csókolgat szabadidejében. Ezért sok a tennivaló és nem lehet múltat, jelent és jövőt, egyszóval hármat ilyen sok mondanivaló mellett ilyen kis idő alatt különválasztani. „Egy pillanat s kész az idő egésze…”, még a proletár költő is őt igazolja, mert az amit Schmidt Mária mond vagy kérdez az mindig sürgősen aktuális és fordítva is igaz. Így csak egy szó ötlik fejembe Schmidt Mária neve hallatán: SZINTÉZIS. Ha van a Nernek elvi szintézise, akkor azt Schmidt Mária önti szavakba. De ebben sincs semmi ideiség, csak folyamat, egy körkörös, jelenhez igazodó állandóság, a megfelelő kulcsfogalmak mentén. Mintha maga Rákay Philip lenne a lemezlovas. Ez jó és tényleg bőséges, mert a térgörbítő tekintet az egy olyan egyedi adottság, mely kiemelkedik azt átlagból, hogy átlagot próbáljon magasabb rendűvé avanzsálni.

Na már most - és tényleg csak abszolút szubjektív meglátás szerint - Sólyom László tényleg jobban teszi, ha már Schmidt Mária megszólította, hogy tényleg nem válaszol. Ő már amúgy sem közéleti szereplő és minek vitába bonyolódni egy olyan szintén nem közéleti szereplővel - Schmidt Máriával - aki azt hiszi magáról, hogy közéleti szereplő.